Dissertation

A Depresszió Három Találat Elméletén Alapuló Állatmodell Prediktív Validitásának Vizsgálata az Epigenom Változásainak Tükrében

Gaszner, Tamás

2022

Overview

A depresszió prevalenciája, diagnózisa és háttere A hangulatzavarok előfordulási gyakorisága meredeken emelkedik. Leggyakoribb formája, a májor depresszió önmagában több mint 280 millió embert érint világszerte (WHO, 2021). A betegségnek a pszichésen kívül kognitív, vegetatív és a szomatikus aspektusai is vannak. A diagnózist pedig a szerteágazó és nagyon széles spektrumon mozgó, időben is fluktuáló súlyosságú tünetek nehezítik. Definíció szerint a májor depressziós epizód diagnózisa akkor állítható fel, ha legalább két hétig fennáll az alábbi tünetek közül legalább öt, melyek közül egy az első kettő közül kerül ki (májor kritérium): depresszív hangulat, érdeklődés vagy örömre való képesség elvesztése, közösségtől való visszahúzódás, hipo-, vagy hiperfágia, ennek következtében hízás vagy fogyás, alvási szokások megváltozása: inszomnia vagy hiperszomnia, motoros nyugtalanság vagy épp gátoltság, krónikus fáradtság, koncentrációs-, vagy döntési nehézség, tehetetlenség érzése, értéktelenségérzés, bűntudat, önvád; és ennek következtében fellépő szuicid gondolatok, szándék, esetleg kísérlet. A depresszió hosszútávó, akár évekig-évtizedekig tartó lefolyása miatt az egészségügyi rendszer mellett a társadalmat és a gazdaságot is jelentősen megterheli (Prada, 2014), míg a betegség korai kezdete a produktív életévek nagymértékű csökkenését és az iskolázottsági arány visszaesését eredményezi (Hakulinen és mtsai., 2019). A kórkép fontosságát még jobban kiemeli, hogy az öngyilkossági kísérletek és a befejezett öngyilkosságok száma szoros összefüggést mutat a hangulatzavarok prevalenciájával (Gili és mtsai., 2019). Annak ellenére, hogy az elmúlt évtizedekben széleskörű és mélyreható kutatások folytak az etiológia és a pathomechanizmus feltárására, annak rendkívüli összetettsége miatt még mindig csak néhány töredékét ismerjük ennek a hatalmas „kirakósnak”. A gyógyszerfejlesztés és a betegség hátterének megismerése már az alapkutatás szintjén is nehézségekbe ütközik. Ennek egyik fő oka, hogy a mai napig nincs általánosan elfogadott állatmodellje a betegségnek, melyre égető szükség lenne annak érdekében, hogy a háttérben rejlő folyamatokat alaposabban meg lehessen vizsgálni. A hangulatzavarok modellezése az alapkutatásban A kutatásban gyakran alkalmazunk állatmodelleket. Annak érdekében, hogy egy újonnan kialakított állatmodell megbízhatóságát meg tudjuk ítélni, a modell működését alaposan tesztelni kell. Nincs ez másképp a hangulatzavarok kutatásánál sem és az itt használatos állatmodelleket három klasszikus validitási kritérium szerint kell értékelni, melyek alapelveinek leírását Willnernek köszönhetjük (Willner, 1984). Az első a konstrukciós validitás, ami azt jelenti, hogy a modellnek a betegség ismert rizikófaktoraira, kiváltó tényezőire kell épülnie, vagyis, abban az esetben, ha a kísérleti állatot kitesszük a betegség hátterében álló ismert rizikófaktornak, akkor az tüneteket okoz. A második, a fenomenológiai validitási kritérium szerint az állatnak az emberi betegség során megfigyelt tüneteket kell mutatnia. A harmadik, és talán ez a legnehezebben teljesíthető kritérium, a modell prediktív validitását érinti. Eszerint, a betegség kezelésére emberben már sikerrel használt terápiás eljárásoknak, gyógyszereknek, hatásosnak kell lenniük abban a tekintetben, hogy a betegségre jellemző tüneteket mutató kísérleti állatokban a terápia javulást idézzen elő. Ez alapján a modell használható arra, hogy a jövőbeli kezelések hatékonyságát teszteljük rajta. Ezért hívják prediktív kritériumnak ezt, hiszen az ilyen modell képes „megjósolni” a leendő kezelés hatékonyságát emberen. Napjainkban a „monoamin teória” (eszerint a betegséget a monoaminok, azaz a szerotoninerg, noradrenerg és dopaminerg rendszerek kóros működése okozza [review tanulmányok: Mulinari, 2012; Czéh és mtsai., 2016; Harro, 2019]) az uralkodó nézet a depresszió kialakulásával kapcsolatban és az ezen elméleten alapuló állatmodelleken fejlesztett gyógyszerkészítmények alkotják a farmakoterápiai eszköztár szinte teljes egészét.

• Publisher: ProQuest Dissertations & Theses
• Subject: Endocrinology / Hypothalamus / Neurosciences
• ISBN: 9798384327394